Grofcsik András

Grofcsik András (1946–2012)

Grofcsik András a Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék Spektroszkópia csoportjának kutatója volt, aki mindig nagy hangsúlyt fektetett az általa oktatott tárgyak megértetésére, igényes tananyagok készítésére. 2009-ben a hallgatói előterjesztés után elnyerte a Görög Jenő, kiváló oktatói és pedagógiai munkáért járó díjat, valamint minden évben előkelő helyezéseket ért el az Oktatás Hallgatói Véleményezése során.

Interjú Dr. Grofcsik Andrással

Március 11-én az Iparművészeti Múzeum Dísztermében adta át Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter a Magyar köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetéseket, melynek polgári fokozatát egyetemünk oktatója, Dr. Grofcsik András is megkapta. Ebből az alkalomból beszélgettem vele.

  • Hogyan került a vegyészmérnöki pályára? Volt, aki bíztatta?
  • Igen, a nagybátyám Dr. Grofcsik János is vegyészmérnök volt, anyagtudós. Persze érdekelt is a kémia, az általános iskola vége felé sokat kísérletezgettem, mert még nem voltak ilyen szigorú szabályok a vegyszerek árusításával kapcsolatban. A nagybátyám tanácsára mentem a Petrik Lajos Vegyipari Technikumba, ahol jó tanuló voltam, beletanultam a szakmai munkába, és országos fizikai kémia versenyt is nyertem. Innem a Műegyetemre felvételiztem, ahol Tudományos Diákköri munkát végezetem Dr. Sztraka Lajos tanár úr vezetésével,akit azóta is nagyra becsülök. A társammal, Jobbágy Andreával akkor két kari, és egy országos első díjat sikerült kiérdemelnünk. ’71-ben végeztem, kitüntetéses diplomával. Ugyanebben az évben megnősültem, a feleségem szintén vegyészmérnök.
  • Egyetem után mihez fogott?
  • Több helyre is hívtak dolgozni, többek között a Fizikai Kémia Tanszékre, így itt maradtam.
  • Nem esett kísértésbe az ajánlatok hallatán?
  • Előfordult, de mondhatni „hűséges típus” vagyok, kötődöm az egyetemhez. Így a tanszéken maradtam oktatni, és kutatni. Volt egy nagyon jó lehetőség, amikor 1980 és ’82 között Dr Kubinyi Miklós kollégámmal Walesbe tettünk tanulmányutat, ahol lézerspektroszkópiai mérésekkel foglalkoztunk. Az eredményeknek aztán itthon folyt a kiértékelése, és többször visszamentünk Angilába, mert Magyarországon nem volt a kutatáshoz megfelelő technikai háttér.
  • Ez a terület érdekli legjobban, erre büszke?
  • Szeretem a munkámat, de be kell hogy valljam, néhány éve abbahagytam a kutatásokat, és nyugdíjas tanárként dolgozom az egyetemen. Az érdemrendet dékáni felterjesztés alapján kaptam, jó ideig nem is tudtam róla. Amire viszont a legbüszkébb vagyok, az a hallgatók szavazatai alapján kapott Görög Jenő díj 2009-ben, ezzel oktatóként minősítettek. Sokáig keresztféléven tanítottam, így tisztában vagyok azzal, hogy nem megy mindenkinek egyformán a tanulás, és igyekszem közérthetően átadni a tananyagot. Ezért örülök a készülő elektronikus fiz-kém jegyzetnek, mert úgy érzem ezzel sikerülhet kissé „megszelídíteni” a tárgyat.
  • A gyermekei is műszaki pályát választottak?
  • A fiam informatikus, a lányom angoltanár. Nem befolyásoltam őket a döntésükben, ha erre gondolt.
  • Mit szeret csinálni a szabadidejében?
  • Szívesen olvasok, kertészkedem, vagy éppen zenét hallgatok, komolyat és könnyűt egyaránt. Egyik nagy élményem volt, amikor a fiammal együtt mentünk a Guns ’n’ Roses koncertre. Úgy gondolom az emberekre nagy hatással van a zene, amit hallgatnak, főleg fiatal korban.
  • A szerkesztőség nevében mi is gratulálunk a díjhoz a tanár úrnak, és további eredményes munkát kívánunk

.

Fekete Fanni Megjelent: BME VBK, Kémlelő magazin, 2011. április

Dr. Grofcsik Andrásra emlékezünk

    • 2012. Június 26-án elhunyt Dr. Grofcsik András, karunk egyik kiváló oktatója. Már évek óta óraadóként dolgozott az egyetemen, az Oktatók Hallgatói Véleményezésében rendre az elsők között szerepelt. A legtöbben a fizikai kémia 1 tantárgy előadásain ismerhettük meg. A tanár úrra emlékezve beszélgettem Dr. Kubinyi Miklóssal, volt kollégájával, barátjával.

    • Mióta ismerte Grofcsik tanár urat? Ha jól tudom, szinte egyszerre kezdődött a pályájuk.
    • Valóban, diákkorunk óta ismertük egymást, ő 1971-ben, jómagam pedig ’72-ben végeztem itt, a Vegyészkaron. A Tudományos Diákköri munkánk során mindketten a Fizikai Kémia Tanszék Spektroszkópia csoportjában dolgoztunk, itt ismerkedtünk meg. András Dr. Sztraka Lajos tanár úrnál dolgozott, társával, Jobbágy Andreával OTDK első díjat is nyertek.
      A diploma megszerzése után mindketten itt maradtunk, és elkészítettük Műszaki doktori értekezésünket, ami a mostani PhD fokozat elődjének tekinthető. Eközben Nagy-Britanniában, Walesben épült egy korszerű lézerspekroszkópiai labor, vezetője, William Jeremy Jones professzor több országból keresett oda poszt-doktor munkatársakat. A tanszékvezető Andrást ajánlotta, így 1980 és ’82 között két évet töltött az Aberystwythi Egyetemen. Egy év múlva csatlakoztam hozzá, ez az időszak nagyon meghatározó volt mindkettőnk számára. Olyan műszerekkel dolgozhattunk, amilyenekről Magyarországon álmodni sem mertünk.
      A lézerspektroszkópiai rendszereket a nemzetközi poszt-doktor csapat építette fel optikai és elektronikai elemekből, több éves munkával. Ezt követően sokféle anyagtudományi vizsgálatra használtuk őket, tanulmányoztunk folyadékkristályokat, fotofélvezetőket, a fluoreszkáló festékek viselkedését oldatokban, stb. Hogy használható eredményt kaphassunk, minden nap a mérések kezdete előtt a műszereket órákon keresztül kézzel kellett beállítani, ami a percizitáson kívül nagy szaktudást is igényelt. András volt az, aki a legjobban értett ehhez a mérnöki feladathoz. Még évek múlva is, amikor vissza-visszatértünk mérni, vártak bennünket, hogy beüzemeljük a műszereket, és így az ott dolgozó fiatal kollégák elkezdhessenek mérni. Ezután újabb korszak kezdődött, tanszékünk együttműködött a Szerves Kémia és Technológia Tanszékkel, és az ott előállított szerves fotoaktív anyagokat vizsgáltuk.
    • Mi, diákok a fizikai kémia órákról ismertük a tanár urat, gyakran emlegette, hogy sokáig keresztféléveseket tanított, akkor dolgozta ki a módszerét, hogy minél érthetőbben tudjon magyarázni. Mindig is szívügye volt a tanítás?
    • Mióta András öt éve nyugdíjba ment úgy döntött, abbahagyja a kutatómunkát, attól kezdve teljesen a tanításnak élt. Mindig is figyelte, hogy mennyi marad meg abból, amit ő megtanít, és úgy gondolta két oka lehet annak, ha valamit a hallgatók nem értenek: rosszul magyarázta, vagy olyan előismeretet feltételezett, ami nincs meg a diákoknál. Ezért türelmes volt a kérdezőkkel, és mindig átismételtette a szükséges ismereteket. A tavaly megjelent Fizikai Kémia I jegyzet írásában meghatározó szerepe volt. A jegyzet (szerk. László Krisztina) a tanszék több oktatójának kollektív munkája, igyekeztünk, hogy hosszú ideig jól használható legyen. Maradandónak tűnik az a vizsgáztatási rendszer is, amit András dolgozott ki. Érdekes vonása volt, mint oktatónak, hogy az előadásait diasoron kidolgozta, ennek ellenére minden egyenletet a táblán vezetett le krétával. Azt mondta így követhetőbb.

    A vizsgaidőszak végén statisztikát készített a jegyekről, ezzel értékelte magát, és az adott évfolyamot is. Nagy elismerés volt számára a Görög Jenő díj 2009-ben, amit a hallgatók véleménye alapján ítéltek meg neki az oktatói tevékenységét elismerve.

  • Amikor 2011-ben Grofcsik tanár úr megkapta a Magyar köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést a kutatói és oktatói munkásságáért, interjút adott a Kémlelőnek. Nagyon megragadt az a fél mondata, amelyben magát „a publikációi alapján közepes tudósnak” sorolta be. Hogyan érthette ezt?
  • Amikor fiatalok voltunk, nem volt olyan mértékű versengés – vagy legalábbis nem érzékeltük – a kutatás világában, mint ami ma jellemző. Napjainkban mindenkit folyamatosan minősítenek a nemzetközi publikációk, és az ezekre történő hivatkozások száma alapján. Ebből a versenyből érezte úgy, hogy kiszorult az elmúlt években. Fontos szerepe volt azonban Andrásnak abban, hogy Magyarországon meghonosodtak a lézerspektroszkópiai módszerek. Értékes a hozzájárulása a fotokróm anyagoknak és a fotodinamikus terápia hatóanyagainak kutatásához – a vegyületeket itt a Műegyetemen, Bitter István professzor szintetizálta. Kutatási eredményeiről rövid, de nagyon világos közleményeket írt, nem voltak hosszú, bonyolult értekezései. Törekvése az érthetőségre a tanításban is nagy hasznára vált.

  • Milyen volt a tanár úr magánemberként?
  • Nos, addig erről szó volt, a szakmája és a tanítás terén nagyon elhivatott volt. Élete másik meghatározó eleme a családja volt. Felesége, két gyermeke és egy fiúunokája van, akit szeretett tanítgatni. Az erős családi kötelék segített neki abban, hogy így tűrje a betegségét, és – a szó szoros értelmében – élete végéig dolgozzon.

Fekete Fanni Megjelent: BME VBK, Kémlelő magazin, 2012. október